Többek között sok mindenféle miatt nem frissült eddig ez a blog. Államvizsga, nyelvvizsga, mindenféle szarakodás, nomeg 1 hónapig Írországban henyéltem. Apám ott dolgozik, és hát meglátogattuk kicsit úgy családilag. Nagyon jó volt ez a 30 nap, mindenféle idegeskedés és basztatás nélkül. Teljesen más világ az, mint itt. Pedig csak párezer kilométer.

Az a durva, hogy hazaérkezésünk első percében arculcsapott az igazi magyar valóság. Nyilván büntetés volt ez, amiért elhagytuk a szent anyaföldet.
Történt ugyanis, hogy még kint voltunk, amikor telefonált a szomszéd, akire a házat bíztuk, hogy jött valami felszólítás a DÉMÁSZ-tól, miszerint fizessünk, vagy kikötik az áramot. Ez azért vicces, mert júniusban két számlát is fizettünk kb. 40K forint értékben.
Oké, próbáljuk hívni őket, nem lehet. Egyik mobilról sem.
Jó, akkor email. Nyilván én írom, nekem már van idegrendszerem a supportosokhoz, a család többi tagját meghagyom gyermeki tudatlanságukban. Teljesen kulturált levelet írtam, amiben közöltem, hogy jelenleg Európa másik felén tartózkodunk, így nem tudunk fizetni, csak aug. 5. után. Legyenekmárszívesek...
4(!) nap után jött a válasz, hogy a határidőt nem áll módjukban módosítani, fizessünk.

Na, ekkor írtam egy kevésbé kulturált levelet, melynek fő vezérfonala az ügyfélbarát szolgáltató utópisztikus képe volt. Csúnya szavakat nem használtam, becsszó!
Erre semmilyen válasz nem érkezett, arra gondoltam, hogy tudomásul vették a helyzetet. Egyébként közben kiderült, hogy szaros 17K forintért csinálják a cirkuszt. Gondolom alapjaiban rázta meg a DÉMÁSZT ez a hiányzó összeg, összeült a válságmanagement, visszatartották a béreket, megkezdődtek az elbocsájtások, stb...

Erre tegnapelőtt hazaérünk, és láss csodát, nincs áram. Ez felettébb örömteli tud lenni akkor, amikor 12 óra utazás, két napi nemalvás után hazaesel, és talán ennél valamit, meg lezuhanyoznál.
A szomszédok szerint délelőtt 10 kor jöttek ki, mi délután háromra értünk haza. Időzítésből csillagos ötös. Gyakorlatilag az egész utca a szerelő embert győzködte, hogy bazzeg délután jövünk haza, várjanak már legalább addig. Nyilván leszarta az ember.

Na mindegy, telefonálunk a démásznak, hogy miafasz. anyám beszélt velük, engem valamiért nem akart odaengedni. Mondja a nő, hogy hát egy áprilisi számla nem lett befizetve 17K értékben. De aszongya lehet, hogy azért, mert nem is küldtek ki számlát. WTF??
Fizessük be a számlát, plussz a ki-bekötési díjat, faxoljuk el a bizonylatot és visszakötik. Cirka 50K.
Mondom ez szép. Szaros 17K forintért baszakodnak itt, amikor a svédek évekig nem fizetnek villanyt. Mondjuk oda én sem mennék ki, hogy "jónapot, jöttem kikötni az áramot"
Amit ezek csináltak, azt úgy hívják, hogy kibaszás valakivel.
Nem igaz, hogy nem tűnt fel nekik, hogy április óta eltelt három hónap, és minden hónapban 20K feletti befizetés volt. Nyilván nem azért nem fizetünk, mert nem akarunk, vagy éppen az április hónapot nem kedveljük annyira.
A tartozásról semmilyen csekket nem küldtek, utólag visszanézve a levelet aljára volt biggyesztve, hogy "lejárt esedékességű tartozás xxx forint." De kiafasz olvas végig egy démász levelet. Ezek direkt arra mennek rá, hogy minél több helyen kiköthessék az áramot. Nekik az tiszta haszon, kalkulált bevétel. Az az öt perces munka, amivel ez jár, biztosan nem kerül ugyanis 30K forintba. Még ha limuzinnal jön is ki a szerelő és munka közben három thaikurva hárfázik a pöcsén, akkor sem.
A lényeg, hogy 2 óra itthon tartózkodás alatt jobban felbaszódtam agyilag, mint egy hónap alatt összesen kint. Fcking magyar valóság.
Szerencsére egyik szomszéd adott kölcsön áramot, hosszabbító, egy rakás elosztó, majdnem minden működött végül.
Másnap befizettem a dolgokat (ez sem volt egyszerű, tudtátok, hogy a rózsaszín csekken befizetett összegnek 0-ra vagy 5-re kell végződnie? Na én nem. Így kétszer kellett kitöltenem, kétszer kellett kiállnom a sort, és a démász meg 1 forinttal többet kaparintott meg) elfaxoltam, és délután már volt áram.
Tanulság nincs, mert ez nem egy mese, hanem a keserű valóság, ma, 2009-ben, Abszurdisztánban.

Na de hogy írjak szépeket és jókat is.
Írország.
Kurva jó volt. De komolyan. Rég éreztem magam ilyen jól. Egyrészt kellemes volt az idő, nem volt az a dög meleg, min itt. A levegőt harapni lehet, olyan tiszta. Ahogy hazaértem azonnal bedugult minden orrnyílásom egyébként.
Ami a lényeges különbség a két ország között, az úgy kb. minden. Ég és föld, menny és pokol, Salma Hayek és Kiszel Tünde.
A furcsa az, hogy majdnem minden jobb. De durván.
Az árakról már írtam, a pián és a cigin kívül minden egy árban van, vagy olcsóbb. A hús valami nevetséges, hogy milyen olcsó. Disznó, bárány, csirke pulyka, lazac, fele annyiba kerül, mint itthon. Az élelmiszerek egyébként is drasztikusan olcsóbbak, mint itthon. Üdítő, kenyér, szalámifélék, tejtermékek...stb. És nem azért olcsó, mert szar teszkóminőség. Minden teljesen friss, és sokkal finomabb, mint itthon. Ha belegondolok, hogy itthon mennyi szar kerül a polcokra, akkor tényleg elmondhatom, hogy Magyarország a lerakata a sok nyugati szar élelmiszernek, ami ott már nem kell.
Ráadásul a polcokon a termékek 80 százaléka hazai. A húson bazeg nem csak a telephely és a hentes címe, telefonszáma van rajta, hanem még a fényképe is.
Csupán ennyi a különbség. Mi meg esszük a szart, drágán. Mert a kereskedőknek így jobban megéri.

A közüzemekről is ejtettem pár szót, a víz ingyen van ugye, gáz kb ugyanannyi, villanyszámla meg pont akkor jött, amikor még ott voltunk. Nyolcvan euró. Három hónapra. Az cirka 8K HUF/hónap. Úgy, hogy a vízmelegítés is villannyal megy.
A benzin is kb ugyanott van, mint itt.

Pár szó a fizetésekről. Nyilván, csak a családtagok fizetéséről tudok nyilatkozni, de talán az is ad valamiféle összehasonlítási alapot. Unokatestvérem pasija, a szálloda konyháján mosogat. Ez kb. a hierarchia legalsó szintje, alatta szerintem már csak az a néni van, akinek az a dolga, hogy elindul minden reggel egy ronggyal, és a szálloda összes réz felületét csillogóra töröli (nem vicc!) Szóval ez a srác mosogat, mert alig beszél angolul. Méghozzá 9 eurós órabérért. Az 2500 forint. Ha csak heti negyven órával számolom, akkor ez havi 380.000 forint. Mosogatással. És ott nem 36 százalék az SZJA, hanem 10. Tegye fel a kezét, aki havonta ugyanennyi munkával többet kap kézhez a mindenféle levonások után. És ez csak a mosogatás.

Így aztán komolyan elgondolkoztam azon, hogy kimegyek én is dolgozni. Bármit. Tudok angolul, jóképű vagyok és intelligens, gyorsan tanulok. Mi kell még?
Jöhetne a büszkeségem, hogy jaj, hát nem azért tanultam évekig, hogy most diplomával elmenjek mosogatni. De miért ne? Miért ne, ha kétszer annyit kereshetek vele, mint itthon egy pályakezdő diplomával? Büszkeségből nem lehet kenyeret venni. Ott kint lehet egyről a kettőre jutni, látod, hogy ha dolgozol, akkor azt megbecsülik, és van eredménye. Ez a normális, és nem az, ami itthon van.
Nyilván szarság és tahó emberek ott is vannak, nem Írország a Paradicsom, de nagyságrendekkel jobban lehet boldogulni, mint itthon. Nem is csoda, hogy itt mindenki mosolyog (jó, nyilván ebbe belejátszik a jó ír whisky is :-) ismeretlenül rádköszönnek, stb. Volt olyan pl. hogy este 11kor elfogyott otthon a kenyér. Elmegyünk az éjjel-nappali boltba, hát ott sincs. Látja az eladó, hogy keresünk valamit, kérdi, mi a gond. Mondjuk, hogy hát ez van. Az meg azonnal telefont ragad, és 10 perc múlva jött a pékség autója két kenyérrel. Ha nem látom, nem hiszem el. Este 11-kor.

Póker.
Nem játszottam már időtlen idők óta, azt sem tudom, mennyi a br-om. Pár hét pihenőt még kiveszek, aztán folytatom a nyomulást tovább.
Ja, amúgy lemondtam Szegedről, Pécsre fogok járni. Egyszerűbb lesz levelezőn, nem kell miden nap bejárni, mellette még dolgozni is tudok. Vagy többet pókerezni.
Kiderült amúgy, hogy az Oktatási Hivatalból is van olvasóm, ezúton is köszönöm neki a fáradozásait és a segítségét!