A hét eseményei.

Hétfőn tanulmányi kirándulás céljából meglátogattuk a mintegy 300 lelket számláló Gerlát, mely Bcsabától nem messzire fekszik. Igen, pont olyan izgalmas volt, amilyennek gondoljátok. Ahogy betettük a lábunkat, láttam egy gerlai gerlét, és ezt nagy lelkesedéssel közöltem a többiekkel. Na itt tulajdonképpen véget is ért a kirándulás érdemi része.
A helyi bennszülöttek pont úgy néztek ránk, mint azokban a C kategóriás tinihorrorokban a posvadt minnesotai kisvárosok sorozatgyilkos lakói a betévedő szőke cicababára, a helyes futballsztárra, a drogos rosszfiúra és a vicces fekára. Szerencsére (vagy éppen szerencsétlenségünkre) mindenki túlélte a ruccanást.
Még ugyanazon a napon voltunk köcsögölni. Nem, itt nem a börtönökben a hűs zuhany alatt folyó társasjátékokra kell gondolni. Korongozni voltunk, agyagot. Haverral késve érkeztünk, és nekünk nem jutott olyan korongozógép vagy miapecs. Aszongya a főkorongozó, hogy sebaj, jöszte ide az asztalhoz, és akkor ti hurkázni fogtok. Na, a köcsögölés után igazán kiváncsi voltam, hogy a hurkázás miféle bizarr szerepjáték lehet. Igazából csak remélni mertem, hogy nincs hozzá köze a vastagbelemnek.
Nem, nem volt, a hurkázás az, amit már mindenki csinált óvodában. Agyagból kis hurkákat sodrunk, majd ezt edényformára építjük egymásra. Na ezt annyira megalázónak éreztem, hogy bojkottáltam a feladatot. Én, aki csukott szemmel is beköti a cipőfűzőjét, képes akár kétszer is nyerni AA-al egy napon, én álljak le itt dedózni? Pád facát.
Na aztán végre felszabadult egy köcsögözőgép. Na, sok sikerélményem nem volt. Az oktató reformpedagógiája a belátásos tanulásra épült, ez azt jelenti didaktikailag, hogy a nebulót hagyjuk kibontakozni, és majd ő rájön a helyes megoldásra. Na ez esetünkben anniyból állt, hogy az a drága ember megmutatta, hogy hogyan kell a köcsögöző gép közepére baszni egy öklömnyi agyagot. Utána nesze fiam cseszd meg, csináljad, ahogy tudod. Hát én nem tudtam sehogyan sem. Csűrtem, csavartam az agyagot, de sehogyan sem lett belőle iparművészeti remek. Mindegyik művem kicsit Salvador Dalisra sikerült, ezt a fajta modern művészetet pedig itt a Vadalföldön nem díjazzák. Így aztán csalódottan hazakullogtam.

Kedd

A keddi nap annyira eseménytelenül telt, hogy nem is emlékszem, hogy egyáltalán meg volt e tartva.

Szerda

Szerdán Kari Napok voltak a suliban, móka kacagás, zsákbafutás, palacsintaevés reggelig. Igazából én csak a foci miatt mentem, nem mintha a főzőverseny nem hozott volna orgazmikus állapotba, de azért az csak női meló.
Hála az égnek a foci a műfüves pályán volt. Ez két okból volt jó. Egyrészt a teremcipőm úgy csúszott rajta, mint szappanos hal egy vödör takonyban.Ez alapjaiban rengette meg azon elképzelésemet, hogy megpróbálom sérülés nélkül abszolválni ezt a napot. Másodsorban, mivel a műfüves pályát felszórják gumidarálékkal, és kb 30 fok volt szerdán, el lehet képzelni, hogy a pályán hány fokot mértünk volna. Szó szerint égett a talpam.
Na és ugye a sérülések, mert miért is ne, ha egyszer igen is lehet.
Egyrész a szar bokámnak megint odavertem egy adagot. Nem vészes, de fájt pár napig. Másodsorban, mivel műfüvön becsúszni nem éppen egészséges dolog, ezért jó tenyérnyi darabon a térdemről frankón lejött a plezúr. De olyan fél centi mélyen, mert kemény vagyok, ha valamibe belekezdek, azt igazán jól akarom csinálni. A seb most húzódik, gyűrődik. Nem egy utolsó látvány, hogy fél centi mély árkok vannak a térgyem mazsolás kalácsán.

Csütörtök

Arra ébredtem, hogy iszonyú izomláz van a combomban. Mind a kettőben. Háromnegyed óra múlva, amikor már fel bírtam ülni, észrevettem, hogy ez az állapot a karjaimra is érvényes. Három és fél óra múlva, amikor már az ágy mellett álltam (szigorúan a szekrénybe kapaszkodtam) már rájöttem, hogy teste minden izmában (beleértve a fejbőr izmait, és a záróizmaimat is) különösen erős izomláz vigyorog. De anniyra, hogy ilyet kb 10 éve éreztem utoljára. Hiába, látszik, hogy 3 hónapja nem mozogtam.
El is terveztem, hogy járok majd futni. Ennek örömére szombaton futhattam a busz után. Mondjuk ez nem volt kifejezetten tervbe véve.

Hétvégén nekiálltam pókerezni.
Jól ment. Mármint az ellenfeleimnek. Megint minden hülye kétoutos vitéz megtalált. Igazából nem is az bosszant, hogy lejön a két outja. Mert az előfordul, hogy KK vs QQ-ban jön egy Q. Velem nem fordult még elő, hogy nekem jött volna, de mint a feltámaást, ezt is beszélik, hogy van ilyen.
Szóval az bosszant, hogy végigjön a T2-vel AKT boardon az AQ-m ellen, és riverre leesik a kettese. Mer mire számít, hogy mire hívok potot minden utcán? Vagy látja a rivert? Vagy leszarja a pénzét? Jöjjön végig baz,, mert ez szeretem, ha hülye az ellenfél, de miért kell neki ledobni a rivert? Utána meg felkészülök, hogy na itt egy marha, majd visszanyerem tőle, erre másfél órán keresztül csak dobál. Miafaszom. Egy handre (nyilván pont arra, miben lestackkel) meghülyül, után meg visszatér a tight passzív játékához? Vagy hogyan van ez?

Mindegy. Eddig elég fos ez a hónap, -4 beülőnél járok, szerencsére versenyekkel bőven plusszban vagyok. Ma is játszani kéne, majd elválik.
Minden esetre most forma-1-et fogok nézni. Jéghideg Heinekent iszom hozzá. Mert az jó.

Úristen, majd elfelejtettem megemlékezni a retekklubb új műsoráról. Arról a japcsikoppincs (dejó szó) marhaságról, amikor a celebek majd beesnek a vízbe, ha nem bújtatják át nagy seggüket, szilikon mellüket és amorf fejüket a lukakon.
Szóval a véleményem: OMFGWTF??!!

Egy méltán ismeretlen költő soraival búcsúznék:

"Villog a dobozban a kép,
Előtte a sok birka nép,
Mindenki egy pontot néz,
Nem kell ehhez túl sok ész
Hová süllyedt a nemzet, szép!

Celebritás, önámítás,
Tudatos népbutítás,
Aljas manipulálás,
Folyamatos hazudozás,
Ez a mai felállás."

Ajánlott irodalom: Blikk (tetszőleges szám)
Aláfestő zene: Fekete Pákó: Megy a gőzös