Két hónap pókermentes létezés után lejátszottam első sessiönömet. A cél alapjában véve az volt, hogy felelevenítsem nem létező skilljeimet, összeszedjem csekélyke tapasztalatomat, és lehetőleg ne bukjak nagyobbat, mint a magyar államháztartási hiány.
Három asztalon kezdtem, amúgy bemelegítésképpen, de negyed óra múlva már megnyitottam a negyediket is.
Másfél órát játszottam, nem is terveztem többet. Ez a pár száz hand pont arra volt jó, hogy megint elkapjon a játék utáni vágy, a siker-(és főleg) pénzéhség :-) Magyarán megjött a kedvem játszani, ami azt figyelembe véve, hogy két hónapja milyen hányinger fogott el, amikor a pókerre gondoltam, nagy előrelépés. Jó volt megint átélni a nagy szívdobogásokat allineknél, meg örömködni amikor nyertem. :-)
Egyébként próbáltam egy egyszerű játékot játszani, semmi bonyolítás, semmi wp. Nem játszottam "érzésből" beidegződések alapján, inkább mindent kétszer végiggondoltam. Talán így kéne mindig?
Minden esetre másfél beülő pluszban sikerült zárni. Nem is annyira a pénz miatt fontos ez, hanem a visszanyert önbizalmam miatt, amit a Bodog sikeresen a földbe gyalázott tavasszal.
Jó lenne, ha ezt a játékot tudnám most már hozni rendszeresen. Meglátjuk.

MÁS

Mivel póker nem volt, ezért elég sok filmet megnéztem az elmúlt időszakban, ezekről szeretnék pár szót szólni. Már amelyikről érdemes.

Spoiler alert!

Alien 1-2-3-4

Nem tudom, hogy egyedi esetről van-e szó, vagy a lányok többsége így van ezzel, de az én barátnőm speciel egy rakás klasszikus filmet nem látott. Olyanokat, amiken én felnőttem, és alapvetően meghatározták azt, hogy mára ilyen szép, kifejlett férfiává érettem.
Így kötelességemnek éreztem, (hamár ugye felnőttképzéssel foglalkozom) ebbéli hiányosságait pótoljam.
Mivel is lehetne hatásosabban kezdeni, mint a korszakalkotó, legendás sorozattal, az Aliennel. Úgy gondolom, a történetet nem kell ismertetnem, szerintem nincs elő ember a földön, aki ne hallott volna a csúnya, gonosz, mégis elragadó és csodálni való lényekről. Számtalanszor láttam mindegyik részét, de még így is megborzongtam egy-egy jelenetnél, még ha a technikai megvalósítás és a színészi alakítás néha megmosolyogtató is volt így jópár év távlatából.
Ez a feszültségkeltés, az izgalom, a kiszámíthatatlanság, ez a feeling hiányzik nagyon sok mai filmből, melyek inkább a látványvilágra fordítanak nagy hangsúlyt mintsem ezekre a fontos elemekre. Az Alien sorozat nem horrorfilm, mégis magasan veri az összes mai horrornak nevezett alkotást, amikben a félelemkeltés kimerül egy vödör művér kamerába loccsantásánál.
Nem érdemes vitatkozni, ez a sorozat így jó, ahogy van.
Egyértelmű 10/10


Angyalok és démonok

Mint Da-Vinci kód 2 harangozták be, és ennek megfelelően hasonló érdekes és izgalmas filmre számítottam. A cím, a borító, és minden arról tanúskodott, hogy itt aztán eggyé olvad menny és pokol, eljő az Apokalipszis hét lovasa, csatába bocsátkoznak a címszereplő angyalok és démonok. Tom Hanks főszereplése pedig általában garancia a jó mozira.
Ezzel szemben a kapott történet enyhén szólva is csalódás. Rohangászás a Vatikánban, gyilkosos-elrablós-nyomozós film? Mivan? Vallási csomagolópapírba bújtatott krimi ez, hozzáadott szektákkal és egyházi misztikumokkal. Ha pedig lehámozzuk a csomagolópapírt, kapunk egy standard Kálámbó részt. Az unalmasabbak közül.
3/10


Cloverfield

Ha nagyon egyszerűen akarnám leírni a filmet: Ideglelés+Godzilla=Cloverfield. Alapjában véve nem szeretem az "Idegleléses" kameramegoldást, egyszerűen kiborít, de szerencsére itt klasszisokkal jobb, mint az említett filmben. Takony legalábbis nem csepeg ránk a főszereplő orrából.
A történet klasszikus, sokszor láttunk már amerikai nagyvárosban kószáló bitangnagy monsztert, amit a hazafias júeszarmi próbál megfékezni.
A tálalás azonban ezúttal egészen más, lévén pont annyit tudunk meg és látunk mi is, amit a főszereplők. Azaz nem sokat. Egészen pontosan fingunk sincs, hogy mi az a jószág, honnan jött, mit akar, és miért dózerolja le fél Manhattant. A film azonban pont ettől a bizonytalanságtól lesz jó, sőt tulajdonképpen ez menti meg. A színészek teljesítménye ugyanis elhanyagolható, bár illik a körülményekhez. A szerelmi szál persze nem hiányozhat, de végre kapunk egy filmet, ami mentes a legtöbb klisétől, érdekes, izgalmas, és a stáblistát nézve azt motyogjuk: wtf??
8/10


Esti mesék

A lágyéktáji bizsergés nem véletlen, a cím lehetne akár egy kilencvenes évek eleji izzadságszagú szoftpornóé is, de nem ez a helyzet. Vígjáték ez, és ha mai vígjáték, akkor nem lehet kihagyni belőle Adam Sandlert, aki szerencsétlen nem tudom, hogy az életben ki tud e szabadulni a skatulyájából. Ha egyáltalán ki akar.
A történet röviden: adott egy lúzer takarító, akire a nővére rábízza két kölykét vigyázzon rájuk, amíg ő istentudja mit csinál. No, elérkezik az első este, lefekvés, de ugye nincs lefekvés mese nélkül. Mesekönyv nincs, de sebaj, a két gyerkőc és a takarítóbácsi közösen szövik a mese fonalát.
Másnap jön a meglepetés, az előző este elmondott mese ugyanis valóra válik. Pontosabban az a része, amit a gyerekek tettek hozzá. Hoppá-hoppá.
Látom a huncut fényeket kigyúlni az olvasók szemében, akik azt várják, hogy hősünk ezután már csak a Playboyból és a Hustlerből olvastat fel a gyerekekkel, de sajnos ez még mindig egy főleg fiataloknak szóló vígjáték.
Így hát ezt a csodaerőt a klasszikus célokra használják, legyőzni a gonoszt, és vinni a nőt.
Könnyed vígjáték ez, amit ha nem veszünk komolyan, és nem várunk túl sokat tőle, akkor jól lehet rajta szórakozni.
6/10


Galaxis útikalauz stopposoknak.

A legenda. A legenda, amit én szégyenszemre még nem ismertem. Sem a könyvet nem olvastam, sem egyéb formában nem találkoztam még a történettel. Hallani persze már sokat hallottam felőle, így aztán roppant kíváncsi lettem, amikor kezembe akadt.
A történetet azzal kezdődik, hogy főhősünk éppen megússza a Föld elpusztítását, ami egy standard move az éppen csillagközi sztrádát építő gonosz és rút űrlényektől a vogonoktól. Azt hiszem innen már lehet sejteni, hogy milyen agyament történet is ez. Van itt minden, kétfejű galaxiselnöktől kezdve depressziós roboton át bolygógyárig minden, közben nemkevés igazi angol humor.
Tipikusan az a film, amit ez emberek fele szerint zseniális, a másik fele meg marhaságnak tart.
Mivel a könyvet nem olvastam, így nem tudom, hogy a film mennyire adja vissza annak hangulatát illetve magát a történetet.
8/10

Folyt. köv.