Néha még így random eszembe fognak jutni Írországos sztorik, így van ez most is. Kezdjük is, a kronológiai sorrendnek fityiszt mutatva, a hazaúttal.
Tartózkodási helyünktől a dublini reptér cirka 300km kocsikázásra van, és mivel a gép reggel nyolckor indult, ezért muszáj voltunk hajnal 2-kor indulni. Egy olyan koma vitt minket, akivel még egyikőjünk sem találkozott. Itt is bejött a szervekereskedős\kurvánakeladós kép, de amint látjátok, épségben visszatértem. De hol lehet a húgom...?
Szóval a könnyes búcsú után elindultunk. Néma csend, csak a szél susog. Magyar volt a sofőr, de hát volt a francnak kedve hajnal fél háromkor beszélgetni. Csak a gps horkant fel néha.
Mentünk már vagy jó háromnegyed órája, amikor is elkezdi sikítani a gps, hogy körforgalom, a harmadik kijáraton menjél ki. Mi kimegyünk a másodikon. Ejj, mondom, ez a koma még a gps-nél is tud rövidebb utat vazz, ez az igazi sofőr. De aztán látom ám a zavarodottságot az arcán a tükörből. GPS újratervez, nézem, hát jókis kerülővel visszajutunk a főútra, ha balra fordulunk. Mondja is az erotikus női hang, hogy 250 méter múlva fordulj balra. Mondta azt is, hogy 100 méter múlva fordulj balra. Mondta azt is, hogy MOST fordulja balra. Ennek ellenére mi szaggattunk tovább előre. Sofőr eszmél, satufék, tolatna vissza. De nem találja a rükvercet a váltón. Na, fél perc után megvan, visszakeveredünk az útra.
Két readem volt:
1. Ez még az életben nem volt Dublinban.
2. Két hete vette a kocsit.
Közben, ahogy a kalandok nyomán oldódott a feszültség, előkerült egy cd. Jó, a zene az mindig jól esik. A Groovehous-szal még nem volt baj, hallgatható végül is, bár egy harmincas férfitól az ember kicsit mást várna. De aztán...a legvadabb technomulatós egyveleg, amit valaha halottam. Egyvalamit tudni kell, engem vallatni lehet az ilyen zenével. Ha az NBH egyszer elkap, én ilyen zene hatására bevallok minden terrorcselekményt visszamenőleg 30 évre.
De nem ez volt a mélypont. Mert a jött Fekete Pákó Best of. Ádideádidi, Meagozos, Kislá vigyá és a többi örökzöld. Ezen a ponton gondoltam arra, hogy előrehajolva megfojtom a sofőrt a cipőfűzőmmel.
Nézem a CD lejátszót, 50. számnál tartunk. MP3. Mondom adja az isten, hogy ne DVD legyen benne, különben mire hazaérünk elvesztek 60 pontnyi IQ-t.

Közben suhanunk tovább, jön megint egy körforgalom. Szerencsére eltaláljuk a megfelelő kijáratot, emberünk mégis lassít, és csóválja a fejét. Na, mondom mi újság. Átvág egy parkolón, és elmegyünk amarra. Lejöttünk a jó útról, hogy eltévedhessünk. WP. Mondom nem szólok, elvégre is ő a sofőr, másodszor van időnk, inkább kocsikázzunk, mint a terminálon rohadjunk, harmadszor meg még nem zárhattam ki a szervkereskedő\kurvánakeladó történetet.
Így hát mentünk tovább a rossz úton, ami Írország legkeskenyebb, sövényekkel körülnőtt, és leglankásabb útja volt. A GPS már idegbajt kapott, szinte már kurvaanyázva közölte, hogy merre kell menni. Megyünk már vagy 20 perce ezen a jóféle úton, a sövények szinte bemásznak az ablakon, mikor eszembe jut, hogy mi van, ha ez egy zsákutca? Hogyafaszba fordulunk meg?
Itt a szervkereskedős\kurvánakeladós mellékszálat végleg elvetette. Aki GPS-el eltéved, az hogy akar lányokat meg veséket csempészni? Kikészülnek a kurvák a röhögéstől, mire odaérnek. Röhögve meg nem könnyű szopni. Mármint gondolom, hogy nem az.
Szerencsére nem volt zsákutca, visszakerültünk a főútra.
Viszont komolyan aggódni kezdtem, hogy mi lesz az autópályán. Amikor odafele mentünk, rengeteg lehajtó, felhajtó, ilyesmi volt, mint a Dallas főcímében kb. 6 szinten egymás felett. A csaj, aki akkor hozott, mint a szél, úgy kivitt onnan, de ez a muki...

Már szinte reggel volt, mire az autópályára értünk. Amig nem kellett letérni a reptér felé, addig nem is volt gond. Utána már igen, ugyanis valamilyen okból nem tértünk le. Pedig mondta a GPS is vagy ötször. Valahogy ezek a balra lehajtások nem mentek a mukinak. Visszafordulunk valahogy, megyünk az autópályán megint, csak ugye most az ellenekző irányból. látom, hogy balra kéne menni, látom, hogy ott a sáv, mondom most már szólok, mert jó lenne már megérkezni. Aszongya áááá ráérünk még lemenni, mert a GPS még nem szólt. A sáv ott mosolyog mellettünk, de a GPS nem szólt...jó, hát ha nem szólt, hát nem. Megyünk tovább, végre szól a GPS, hogy térjünk le balra. Igen ám, de addigra minket a hőn áhított sávtól egy sor sávelválasztó bója kerített el. Koma mit csinál, satufék, és megáll. Az autópálya (!!!) közepén. Nyakonbaszom, hogy ezt tán mégse kéne, mert még élnénk egy keveset. Továbbindulunk, valahogy le is térünk balra. Megyünk, megyünk. Jön egy lámpás kereszteződés. Piros a lámpa. De nem nekünk. Csávókám beleszaggat a pirosba, kanyarodnak elénk, satufék. Japók csak néztek a másik kocsiból, hogy miafasz. Nem tom hogy van japánul. Erre még ő van felháborodva, hogy mégis mit képzelnek azok. Ja, az ő kurvaanyjukat. Megvallom őszintén, hogy itt már gyöngyöztem kicsit homlokból. Így visszagondolva fun, meg minden, de ott azért már kicsit szivárgott a barnamártás. Két halálközeki élmény kicsit sok fél órán belül. És még fel sem szálltunk...
Na, csávókám végre megtalálja a reptéri utat. Innentől átváltott safety üzemmódba. Ez azt jelenti, hogy 70-el mentünk (autópálya) a buszsávban. Na mondom még az kell, hogy a rendőrök is megbasszanak.
Már kurvaközel vagyunk a reptérhez, amikor elfogy a GPS. Muki erre pánikba esik, hogy most merre??? Mondom látod azt a 20 taxit előttünk? Szerinted épp belefutottunk egy taxifelvonulásba, vagy ők is a reptérre mennenk? Szerencsére vette a lapot, és megérkeztünk élve. De hogy én emellé a koma mellé még egyszer be nem ülök, az fix. Előbb indulok el Deep stack limit holdem versenyen.
Ja, aztán kiderült, hogy még tényleg nem volt kocsival Dublinban, és egy hónapja vette a kocsit. WP.