Leadtam a szakdogám felét a tanárnak, hogy nézze át. Átnézte. Aszonta jó. E öröm, e bódottá. Folytathatom tovább, már csak a kutatási elemzést kell valahogy megírni, aztán done. Istenem, de jó lenne már beköttetve látni. Sőt. Megvédve a polcon.

Képzeljétek, ma a kis KÖD-el ebédeltem. Volt egy másik csaj is az asztalnál, de ő elment valahova, és kettesben maradtunk. Ohhhhm... Valami zselés süteményt evett, de olyan lassan, hogy mire egy falatot a szájához emelt, már vékony rétegben benőtte a ződpenész. Aztán talált benne valami epret, mondta, hogy nem finom, mert fagyasztott. Há mondom arany virágszálam (na jó, ezt igazából nem mondtam) azt gondoltad, hogy hátul az iskola mögött vagy egy naaagy földieperföld (de hülye szó lol) és ott termesztik a süteményedbe valót? Forgatta a szemeit, mondom hidd el van abban a süteményben más dolog, amit kevésbé ennél meg, mint a fagyasztott epret. Há miiiiit? Há mondom nem tudod miből készül a zselatin? Nem. Ajjjjjjjjjjjjj, ezzzzzzzzaz!!!!! Tudok valamit, amit a kis KÖD nem! Jó, mondjuk sokmindent tudok szerintem, amit ő nem ;-)
Hát akkor elmeséltem neki, hogy a zselatint megszárított, porrá őrölt és kifőzött szarvasmarha csontból származtatódik. Nézett rám, mintha a relativitáselméletet cáfoltam volna meg zsírkrétával a szalvétán. Aztán valahogy nem ette meg a süteményt. Meg valahogy ott hagyott, lol. Na, ez volt ma a suliban.

Ja, reggel meg dráma volt. De kurva nagy. Kelek fel, indulok el a törzsfejlődés hosszú és kegyetlen útján. Kávé kell, hogy átugorjam a gyűrűsféreg és a puhatestű fázist, haladni kell, megy a busz. Botorkálok ki a konyhába, veszem elő a kávésdobozt, és lőn setétség és gyúlik villámlás és omlanak alá a mennynek boltozatai. Üres. Kész, vége, armageddon. Kora reggel kávé nélkül olyan vagyok, mint Sámson a haja, vagy Dávid a parittyája nélkül.
Legközelebbi kávészerző központ az iskola büféje. Attól pedig 30 km és 2 óra választott el abban a percben.
Annyira kómás voltam, hogy nem tudtam néha, hogy álmodom, vagy tényleg kikeltem már az ágyból. A kávéhiány általában nem okoz ilyen traumát, hogy ha nem kelek korán, vagy alszok minimum 8 órát. De ezek közül egyik sem valósult meg előző éjjel.
Mindegy, valahogy kibírtam, de fullkómában nem jegyeztem meg pontosan, hogy csajszikám mikor jön haza, így egy órát fagyoskodtam délután a buszmegállóban. WP. Közben szakadt az eső, fújt a szél. De volt olyan időpillanat, hogy egyszerre szakadt a hó, és sütött a nap. Na ilyet se sűrűn lát az ember. Hát még én.

Tegnap két filmet is megnéztem. Az egyik a The Day The Earth Stood Stand, a másik a Valkűr. És inenntől spoilerveszély :-)

A TDTESS (kurva hosszú ám a címe :-)) röviden arról szól, hogy a Földre érkezik egy földönkívüli (Keanu Reaves) azzal a szándékkal, hogy megmentse a bolygónkat. De a bolygó kifejezésbe az emberi fajt nem értette bele sajnos, így annyira senki nem lett boldog ettől az ötlettől. Fura gömbök jönnek az űrből, hogy egy-egy példányt megmentsenek a flórából és faunából, majd eltakarítsák az emberi fajt a föld színéről. Eddig nem is lenne rossz, de filmbe belepréseltek gyakorlatilag minden klisét, amit csak mozivásznon láthattunk.
1. A szuperokos, de kiccsé fura földönkívüli.
2. Gonosz, mindenre elszánt kormány
3. Csinos kutatónő, aki barátságba kerül az ufóval.
3. Csinos kutatónő mostohagyereke, akinek anyja apja meghalt. Apuci of couse katona volt, elesett a szent iraki háborúban.
4. Öreg professzor, aki kioktatja a földönkívülit.
stbstb

A történetben van még gigantikus elpusztíthatatlan robot, gyilkos sáskaraj ami elkezd elpusztítani minden ember alkotta tárgyat, gyáva főtudós...stb.

Sajnos a történet vége happy and (mivel a film amerikai) a földönkívülit sikerül meggyőzni, hogy az emberi faj milyen értékes (megalol). Mindezt egy ölelés láttán érti meg (gigalol). Szóval leállítja a pusztítsuk el az emberiséget projektet, és hazamegy. Mi meg csalódottan állunk fel, ma se láttunk világvégét. ű
A történet pedig nem lenne rossz (nem eredeti, már az ötvenes években megjelent) csak ez a csöpögős amerikai körítés nem kellene. Mert basszus, ha már az alienek csrillió fényévet utaznak, hogy ítéletnaposat játszanak, akkor egy hülye picsa miatt ne legyen már az egész storno. Lehetett volna sokkalsokkal jobb filmet is csinálni ebből a történetből, persze akkor nem happy and lett a vége.
Értékelésem egy na, legyen mondjuk 5,5/10

Másik a Valkűr, főszerepben Tom "szciento" Crouse. Akinek egyébként nagyon bírom a filmjeit, és a játékát is.
A történet eléggé közismert, több dokumentumfilm is feldolgozta már. Egyes német tisztek, közöttük főhősünk, Claus von Stauffenberg újabb merényletet terveznek Hitler ellen. Két bomba, nagy bumm, és a Valkűr terv, mellyel a puccsisták a tartalékhadsereg segítségével átvennék a hatalmat Berlinben, ideiglenes kormányt állítanának és bebörtönöznék az SS veezéreket, közöttük Himmlert is. Persze a terv nem jön be, sorozatos véletlenek (bad beatek) következtében a merénylet nem sikerül, Hitler él és virul. A hatalom kisebb felfordulás után helyreáll, a résztvevőket pedig kivétel nélkül kivégzik.
Én már ismertem a történetet, így meglepetést nem okozott. A téma jó, a színészek jók (ennyi echte náci fejet nem tudom honnan szedtek elő), a jelenetek jók, végig megvan az a feszültség, aminek tízezerszerese a valódi szereplőkben is meglehetett anno 1944-ben. Tom is jól játszik, bár néha kicsit görcsösnek tűnik, azért hozza a formáját és ebben a mellékszereplők is partnerek. Jó film, ajánlom mindenkinek, főleg a II.vh után érdeklődőknek.
Kis érdekesség, Adolf Hitler ellen hatalomátvétele után 41 merényletet terveltek ki, ebből 15 meg is valósult. De a ROI nem lett valami fényes...
8/10