Azon gondolkoztam ma, hogy az emberiség, amíg ilyen okos, szép és kulturált (lol) fajjá fejlődött ki hosszú évezredek kemény munkája által, mennyi hülye, haszontalan, vagy idegesítő szokást és hagyományt vett fel. Első ilyen, ami eszembe jutott, a tökvakarás. Illetve annak ocsmány megbélyegzése, társadalomból való kiűzetése és rasszista eltiprása.  
Ugye, kedves olvasók (és itt most érthető okokból férfitársaimat szólítom meg elsősorban) veletek is előfordult már, hogy az utcán sétálva, egy étteremben ülve, vagy csak otthon a tévé előtt ülve mély késztetést éreztetek eme tiltott cselekedet műveléséhez. De nem lehetett! Gúzsba kötött a női nem által hozott szabály, mely szerint ez undorító, gusztustalan, parázna dolog. De miért, kérdem én? Miért vakarhatom meg az orromat, a karomat, és miért nem egyik legnemesebb testrészemet, ha egyszer úgy tartja kedvem, illetve ezt súgják ösztöneim? Ha viszket, hát viszket, mossa az, aki lusta vakarni! Senkinek semmi köze a tökeimhez rajtam kívül, akinek nem tetszik, hogy vakarom, az ne nézzen ide.

A másik ilyen, amire harapnak a nők, a vécéülőke lehajtása. Hát kérem, hol van az megírva, hogy a vécéülőke default pozícióban le kell legyen hajtva? Benne van a használati utasításban? A tízparancsolatban? A vécéülőke terms and conditions-ában? A nők lehajtva szeretik, mi felhajtva, ennyire egyszerű. Nem kell e mögé is diszkriminatív szabályokat állítani. Ezúton üzenem a nőknek, hogy ezek után leszívesek felhajtva hagyni maguk után. Köszönöm.

Nah, más téma, mielőtt az összes női olvasómat elvesztem.

Olvastam a napokban az antianyaggyártásról. Hogyaszongya nem tudom hányszázmillió dollárba kerül tízmillió antianyagocska előállítása, de igazából ez semmire nem jó, mert több energiába kerül előállítani, mint amit kiad magából. Meg amugy is, a világon egy év alatt előállított antianyag mennyiséggel egy villanykörtét úgy két percig lehetne világításra bírni. Úgyhogy a tudósok csak kíséretezgetnek vele addig, amíg nem találunk valahol az univerzumban kibaszottsok antianyagot egy kupacban. Mert 17 gramm antianyaggal már el lehetne érni 40 év alatt a legközelebbi csillagot. De jó lenne, nem? Ott ülne a szerencsétlen űrhajós, bámulná a Proxima Centaurit, és könnybe lábadt szemmel azon gondolkozna, hogy hova is lett 40 év az életéből. Mert minek menne oda? Mi van ott, ami itt nincs? Csinál pár fotót, pár mérést, a tudósok meg jól megállapítják, hogy az a csillag is pont olyan, mint a többi ezercsrillió a galaxisban.
Persze már a hadsereg is érdeklődik az antianyag iránt, mert szerintük tök vicces lenne csinálni egy antianyagbombát. Szerintem is. Ezek minden áron ki akarnak nyírni mindenkit ezen a retkes bolygón? Végül is lehet, hogy jobb lenne.
Szóval nagyon ne tervezzetek az antianyaggal a közeljövőre, kár spórolni rá. Egyébként is mondogatom már egy ideje, hogy az emberiségnek még 3 dolgot kell feltalálnia, ahhoz, hogy én boldog ember legyek.
Az egyik a teleport. Nem lesznek kocsik, nem lesz szmog, nem lesz semmi káros.
Második a replikátor. (aki nem tudja mi az, az sürgősen szégyellje el magát és nézzen utána) Ezzel Don Pepe lehúzhatja a rolót. nincs többé éhezés, szomjazás.
A harmadik meg a holoszoba. (detto mint a replikátor) A holoszoba azért lenne jó, mert feltalálása után gyakorlatilag leállna minden ezen a bolygón. Mindenki otthon ülne a saját tökéletes virtuális világában, és szarna mindenre.
Ezeket találják végre fel, utána be is zárhatnak felőlem minden kutatóintézetet.

Póker. Pókerezni jó. Ezt nyilván azért mondom, mert ma is nyertem. Nem is keveset. Sőt, sokat. 4 óra alatt vagy kilenc beülőt. Pedig már az első óra végén untam az agyam. De erőt vettem magamon, összeszorítottam a fogam és nyomtam mint süket a csengőt.
Havi hasznom már karcolja a 20 beülőt, ami 4K hand alatt több, mint pofátlanság szerintem. De én nagyon szeretek pofátlan lenni.

Egyik csoporttársam megkérdezte kedden, hogy én mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Mondom olyan okos, mint te. Neeem, azt válaszoltam, hogy ocsmányul, gusztustalanul és kegyetlenül gazdag. De olyan szinten, hogy hányingerem legyen, ha a vagyonomra gondolok, és húszezresekkel tapétázzam ki a kerti budit. Kicsit meglepődött a válaszon, pedig teljesen őszinte voltam. Kérdezni, hogy ezt mégis hogyan szeretném. Mondom édesem ha tudnám, akkor valószínűleg nem egy vidéki egyetemen ücsörögnék, és nem veled beszélgetnék.
Amugy tényleg szoktam gondolkozni a jövőmön, de valahogy mindig ez az eredmény jön ki.

Hétfőn rendelek könyveket végre, anyámnak veszek kettőt, magamnak feltétlen beszerzem az Orwelltől 1984-et és az Állatfarmot, valamint Stephen Kingtől Az írásról című művet.
Most meg belevetem magam a szakdolgozatomba, mert ketyeg az óra :-S